Épp amikor úgy tűnt, hogy az RFID fejlődése megtorpant, az amerikai NFL egy igazi áttöréssel rukkolt elő.

Ruari McCallion belelapozott a játékkönyvbe.

Két, egyenként több mint 100 kilós, sisakos és páncélozott férfi egymásnak csapódása igazi élmény a szemnek és a fülnek. Az ütközés hangos, és olyan erőszakosnak, szinte végzetesnek tűnik, hogy elképesztő látni, ahogy a játékosok segítség nélkül feltápászkodnak – ahelyett, hogy mentő vinné el őket –, és néhány perccel később kezdik elölről. A fizikai kontaktus az amerikai futball szerves része – és 2014 szeptemberétől olyan információkat is szolgáltat, amelyekre az anyagmozgatási szakembereknek érdemes felfigyelniük.

A 2014-es szezon kezdetétől az NFL – a National Football League, az amerikai futball irányító szervezete – engedélyezte a játékosok vállvédőjére szerelt RFID-címkék használatát. A címkék „aktív” típusúak, vagyis maguk sugároznak információt egy 20 vevőből álló hálózat felé, amelyet az Egyesült Államok 17 stadionjában telepítettek. A csütörtök esti mérkőzéseken használják majd őket.

Új oldal a játékkönyvben

A címkék követik a játékosok pozícióját, sebességét és a megtett távolságot, és a statisztikák egy új kategóriáját hozzák létre, amelyet nyomon lehet követni, és amelyről a kommentátorok beszélhetnek – nem mintha eddig híján lettek volna az információnak. A tévénézők is bekapcsolódhatnak, mivel az adatok megjelennek a képernyőn. De miért érdekes ez az anyagmozgatási szakemberek számára?

Ahogy a cikk elején említettük, az amerikaifutball-játékosok csonttörő erővel csapódnak egymásnak. Emellett futnak, és elképesztő ütemben gyorsulnak. A sebesség az egyik figyelemre méltó tényező. Amikor a eureka legutóbb, három éve foglalkozott az RFID-vel, széles körű elterjedésének egyik fő akadálya az volt, hogy a vevőkészülékek nem tudták megbízhatóan követni a 16,09 km/h-s – vagyis valamivel több mint 10 mérföld/órás – vagy annál nagyobb sebességgel mozgó címkéket. Ez gyorsabb a gyalogos tempónál, de valamivel lassabb egy targonca szokásos üzemi sebességénél, és még sok szállítószalag sebességét sem éri el.

Gyorsabban és erősebben

Az amerikaifutball-játékosok azonban rendszeresen megközelítik a 30 km/h-s, azaz valamivel több mint 18 mérföld/órás sebességet. Lehet, hogy ezt a sebességet nem tartják sokáig, de elérik – és ha az RFID-címkézésnek működnie kell a pályán, és továbbítania kell a várt adatokat, akkor a címkéket megbízhatóan követnie kell. Maguknak a címkéknek sem szabad sérülékenynek lenniük: ki kell bírniuk az amerikai futballal elválaszthatatlanul együtt járó ütközéseket és dulakodást. Ez komoly kihívás a Zebra Technologies, berendezései és technológiája számára. Witold Bahr, az angliai Birminghamben működő Aston University mérnöki és alkalmazott tudományi karának kutatási asszisztense évek óta foglalkozik az RFID-vel, és érdeklődéssel követi ezt a projektet.

„A címkék nagyjából egy 50 pennys érme méretűek, és a karórákban használtakhoz hasonló elemek táplálják őket” – mondta. „A Zebra meglehetősen nagy pontosságot ígér – alapesetben 30 cm-en belül –, de ez speciális matematikai képletekkel akár 10 cm-re is javítható. Nagyon izgalmas alkalmazás.” Meglepő módon azonban ez valójában nem friss áttörés.

Evolúció és fokozatos fejlődés

„Ez önmagában nem jelent fejlődést; meglévő technológiát alkalmaznak egy új területen” – mondta. A mozgással járó kihívást azonban, úgy tűnik, meglehetősen átfogóan sikerült leküzdeni. „Ez az aktív technológia használatának köszönhető, amely nagyobb sebességet is képes követni. A kulcs az aktív RFID-címkék alkalmazása. Az elemről kapott energiával erős jelet tudnak sugározni, nagyobb távolságra is.” Az anyagmozgatási RFID-alkalmazásokra térve elmondta, hogy a gyakorlati alkalmazás szempontjából még a kevésbé kifinomult technológia is fejlődik.

„A passzív RFID-címkék teljesítménye kisebb sebességnél javul” – magyarázta Bahr. „A legjobb teljesítményhez bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. Megfelelő tájolásra van szükség, és fémek vagy folyadékok nem zavarhatják őket – bár ezek a problémák is mérsékelhetők nagyobb antennák használatával. A címkéknek emellett az olvasók hatótávolságán belül kell lenniük.” Ez utóbbi kézenfekvőnek tűnhet, de jól mutatja, mennyire fontos a tervezés és a szakértői tanácsok kikérése – akár maguktól a szállítóktól, akár olyan kutatócsoportoktól, mint az Aston University mérnöki és alkalmazott tudományi kara.

Bár földrengésszerű, címlapokra kívánkozó előrelépések nem történtek, az elmúlt években az RFID-technológia fokozatosan, lépésről lépésre fejlődött, és egyre nőtt a projektek ismertsége és megvalósítása, különösen a kiskereskedelemben és az élelmiszeriparban. Az RFID olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek különösen hasznosak lehetnek a nagy hozzáadott értékű ruházati termékek ellenőrzésében és az élelmiszer-kiskereskedelem nyomon követhetőségének javításában.

Tisztábban, pontosabban

„Egyre gyakrabban használják az RFID-t a készletnyilvántartás pontosságának javítására, valamint az utántöltés és az elérhetőség növelésére” – mondta Bahr. „A Patrizia Pepe olasz divatház több mint kétszeresére növelte az egyes elosztóközpontjai által kezelhető termékmennyiséget. A Charles Vögele osztrák kiskereskedő Ázsiától egészen európai üzleteiig nyomon követi az árut. A Gerry Weber német női ruházati gyártó az RFID-vel csökkenti a lopásokat és javítja a készletek átláthatóságát. Alkalmazásokat látunk az egészségügyben, a gyártásban, a repülőgépiparban és más ágazatokban is. Az Aldi és a Lidl európai szupermarketláncok az élelmiszerek – például a csirkemell – nyomon követésére használják a technológiát.” Ez igencsak időszerű, tekintettel a húsételek – például a hamburgerek – tényleges összetételével kapcsolatos közelmúltbeli aggályokra. Mi a közös tehát 200 kilónyi amerikaifutball-játékosban, egy kamionnyi női divatáruban és egy kiló darált marhahúsban? Az RFID-címke. Természetesen.

Esettanulmány: Marks & Spencer (M&S)

Az egyesült királyságbeli központú nemzetközi kiskereskedő, a Marks & Spencer 10 milliárd fontos forgalma szinte egyenlő arányban oszlik meg az élelmiszer (51%) és az „általános árucikkek” (49%) – elsősorban ruházat – között. Az élelmiszereknél 2000 óta használja az RFID-t, a ruházati RFID kísérleti alkalmazását 2003-ban kezdte el, és 2005-ben döntött a technológia bevezetéséről. Ez azonban nem egyszerű folyamat: a vállalatnak 53 területen 1180 üzlete és 2000 beszállítója van. A technológia teljes készletre való kiterjesztéséről 2012-ben született döntés.

Az üzleti célok a következők voltak:

  • Pontos információk megszerzése és fenntartása az egyes üzletek készlethelyzetéről
  • A méretek és színek tényleges elérhetőségének javítása a vásárlók számára
  • A vásárlói elégedettség növelése és a munkatársak által végzett kézi leltározás csökkentése
  • Az árbevétel növelése és a beruházás gyors megtérülése (ROI)

A ruhadarabok már a forrásnál – 20 ország több mint 200 gyárában – felhelyezett RFID-címkével érkeznek az üzletekbe. Az üzletekben kézi Gen 2 HHT olvasókkal szkennelnek. Az elkészült leltáradatokat a központi M&S RFID-adatbázisba továbbítják, amely automatikusan elindítja az utántöltést.

Az M&S beszámolója szerint az RFID-címkézés pontosabb utántöltést tesz lehetővé, és minden méretben és színben javítja az áruk elérhetőségét, ami növeli az eladásokat. A vállalat szerint az RFID biztosítja a többcsatornás kiskereskedelemhez szükséges készletpontosságot – és hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a jó változásmenedzsment és a megfelelőségi jelentéstétel.

Ruari McCallion

Köszönet Witold Bahrnak (Aston University, Birmingham).

eurekapub.eu (angolul)